Az első olasz-etióp háború

Etiópia ma egyike az afrikai kontinens legszegényebb, elmaradott országainak, és sokak szemében ez a kép jelenik meg, nem is beszélve az éhező etiópokról szóló morbid viccekről. Napjainkba ez a kép már sokkal árnyaltabb, elég, ha a Níluson most építés alatt álló hatalmas gátra gondolunk, ami az ország gazdasági felemelkedésének a jelképe lesz a jövőben.

A múltba visszalépve egy egészen más Etiópiát találunk. Nem is gondolnánk mi, európaiak, hogy egy, a napjainkban nyomorgó afrikai ország milyen hatalmas sikereket ért el két évezredes történelme során. 1896-ban tízezrek vonultak utcára az etióp császárt éltetve. Még a legyőzött olaszok városaiban is felcsendült a kiáltás: Viva Menelik!

Ki volt Menelik? Mit kerestek az olaszok Etiópiában? Hogyan győzött Afrika Európa ellen? Válaszok és egy elképesztő sikertörténet a cikkben.

A háborúhoz vezető út

Az Afrika gyarmatosításáért folytatott versenyben egyre inkább lemaradó Olaszország 1869-ben egy apró kikötőt vásárolt a Szuezi-csatorna átadásával felértékelődött Kelet-Afrikában, hogy egy gyarmatbirodalmat kiépítve biztosítsa nagyhatalmi státuszát. Assab városából kiindulva, hozzávetőlegesen 20 év alatt a Vörös-tengeri partszakasz jelentős része itáliai befolyás alá került, ami sértette a meghódított területekkel szomszédos Etiópiai Császárság érdekeit.

Az ellentétek 1887-ben élesedtek ki amikor helyi hadurak rajtaütöttek egy olasz kolónián, majd annak őrségét lemészárolva elpusztították azt. Ez a véres tett nem maradhatott megtorlatlanul; az olaszok elhatározták, hogy protektorátust hoznak létre az általuk barbárnak gondolt etióp államban. Erre minden adottnak látszott 1889-ben amikor a korábbi erőskezű uralkodó, IV. Johannész elhunyt.

Etiópia 1896-ban

Az császári címért folytatott hatalmi harcokból az ősi uralkodói dinasztiából származó, olaszok által is támogatott II. Menelik került ki győztesként. Ugyanebben az évben a felek megkötötték a Wuchalé-i Szerződést, melynek értelmében Olaszország 30.000 kézifegyvert és 28 ágyút biztosított eddigi területszerzéseik elismerése fejében. A szerződésben azonban szerepelt egy – gyaníthatóan szándékos – fordítási hiba, miszerint Menelik köteles olasz közvetítéssel intézni külügyeit. (Az eredeti, amhara nyelvű szövegben ez pusztán csak lehetőségként szerepel.) A ,,félrefordított” cikkely értelmében a korábban független Etiópiából olasz protektorátus lett, amit az európai nagyhatalmak, Oroszország kivételével, elismertek.

II. Menelik a császárrá koronázásakor 1889-ben

A háború kezdete

Hosszas diplomáciai huzavona után, 1893-ban Menelik felbontotta a szerződést és rohamos sebességgel látott neki haderejének felszerelésének, a korábban az olaszoktól kapott, és az Oroszországtól vásárolt korszerű fegyverekkel. 1894-ben egy korábban kolonizált tartomány felkelt a megszállók ellen, mire Olaszország hadjáratot indított Etiópiába, melynek eredményeképpen kitört az első olasz-etióp háború. A következő évben, 1895. december 7-én Tosseli őrnagy egy kisebb kontingenssel behatolt az Etióp területekre.

A helyi erők ezt nem nézték jó szemmel és meg is támadták az igen elbizakodott olaszokat Amba Alege mellett. A betolakodók Makale erődjébe húzódtak vissza, amit az etiópok ostrom alá vettek azonnal. Az igen rövidre sikeredett ostrom vége az olaszok fegyverletétele lett. Menelik parancsára az olaszokat szabadon engedték, elhagyhatták az országot, és még arra is gondoltak, hogy elegendő szállító eszközt bocsássanak az európaiak számára.

Ez a vereség felrázta az olasz közvéleményt, és a politikát is lépésre kényszerítette. 1896 elején Francesco Crispi miniszterelnök üzent Baratieri tábornoknak, hogy elfogyott a türelem, és azonnal lendüljön támadásba.

Az Oreste Baratieri tábornok által vezetett itáliai erők 20.000 főt számláltak, melyben az olasz katonákon kívül a meghódított területekről verbuvált, csekély harcértékű helyiek (askarik) is szolgáltak. A tábornok az etióp népet primitívnek tartotta, amit alátámasztottak az expedíciós hadsereg kezdeti sikerei; a hadurak által vezetett karddal és íjjal felfegyverzett, szedett-vedett csapatok nem állhattak ellent a tűzfegyverek pusztító erejének. Menelik hamis híreket terjesztve elhitette Baratierivel, hogy az ország az összeomlás szélén áll, mialatt ő egyes források szerint 120, mások alapján 200 ezres sereget toborzott, annak felét pedig modern fegyverzettel látta el.

Oreste Baratieri olasz tábornok

Az elbizakodott olasz erők egyre mélyebre nyomultak be a számukra ismeretlen etióp területekre, miközben hiányt szenvedtek ivóvízből, élelmiszerből és lőszerből. Az egyre súlyosabb problémákkal szembenéző tábornok 1896 február 7-én látta meg a közeledő etióp sereget. Elkerülte a nyílt konfrontációt és úgy döntött kivárja Menelik következő lépését. A szembenálló felek több mint húsz napon keresztül néztek farkasszemet egymással, mire az olasz miniszterelnök, Francesco Crispi sürgönyözött Baratierinek, amelyben újfent támadásra szólította fel.

Az Adwai csata

Február 29-én az olaszok három hadtestben nyomultak előre az etióp táborhelyhez, az Adwához, közeli hegyekbe. Az etiópok tábora egy sokszínű kavalkádhoz hasonlított, amelyben középen helyezkedett el a császár sátra, körülötte pedig a többi kisebb uralkodók, nemesek sátrai, és mindez egy hatalmas keresztet formált. A becslések igen eltérőek, 80 és 150 ezer közé teszik az etiópok számát, akik közül sokan még a családjukat is elhozták, így még vagy 70 ezer asszony, gyermek, szolga is itt táborozott. A közhiedelemmel ellentétben a hazájukat védő etiópok nagyobb hányada lőfegyverrel rendelkezett, igaz vagy egy tucat fajta is rendelkezésre állt. A lőfegyverek mellett majdnem 50 db tüzérségi eszköz, pár darab 37 mm-es gyorstüzelő revolverágyú is szerepetelt az etióp hadsereg rendszerében.

Az olasz erők 4 dandárba és 17 zászlóaljba szerveződve lendültek támadásba, ami a 20 ezres inváziós haderő nagy részét, mintegy 17 ezer embert jelentett. Az etiópok számához képest, sokszorta kisebb erő lendült mozgásba, ami nagyon nagy felelőtlenségnek bizonyult, és a felsőbbrendűnek gondolt európai mentalitás mintapéldájának bizonyult.

Az olasz erők 8 óra alatt 15 km-es éjszakai menetet lecsapva érkeztek meg a kiszemelt csatamezőre, amivel csak az volt a gond, hogy a támadók térképei köszönöviszonyban sem voltak a valósággal. Így mire feljött a nap, azt vették észre, hogy nemcsak egymástól hatalmas távolságokra szorótak szét az olasz dandárok, hanem velük szemben ott sorakozott Menelik császár teljes hadereje is csatára készen.

A balszárny volt a legrosszabb helyzetben, mert a többi egységtől 2-3 órányi járásra elszakadt, és ezt kihasználva az etiópok támadásba is lendültek. A balszárny elővédjét percek alatt elseperték, és a dandár nagy nehézségek árán tudott egyáltalán rövid ideig kitartani a túlerővel szemben. Mire a főparancsnoksághoz a segítségkérés eljutott, addigra Menelik egységei egy döntő rohammal végleg szétverték az olasz balszárnyat. Az olasz főparancsnokságot még ez sem győzte meg, általános támadásra adott ki parancsot, ami jól mutatja, hogy mennyire nem voltak tudatában a kialakulóban lévő helyzetnek.

A támadó jobbszárny eltévedt, és hamarosan bekerítésbe került, ami azt eredményezte, hogy délre minden olasz dandár bekerítve az életéért küzdött. Egyedül észak felé Jeha irányába maradt nyitva menekülőút, de az etiópok folytatták az üldözést, aminek az lett az eredménye, hogy újabb százak haltak meg.

Az olasz expedíciós hadsereg kb. 5-6 ezer katonát és kb. 300 tisztet veszített el, amihez kb. 1.500 sebesült, és majdnem 3 ezer fogoly is társult. Az etiópok az elfogott eritreaiakal szemben viszont kegyetlen módon bántak el. Árulónak tekintették őket, és ennek megfelelő bánásmódban részesültek, a jobb kezüket és a bal lábukat egyszerűen lecsapták, és így engedték őket haza. Az etióp hadsereg 11 ezer puskát és a teljes olasz tüzérséget is megszerezte. Az ütközet fényes etióp győzelemmel zárult, de sok ember életébe került a győzelem, aminek a mértékét 5-17 ezer fő közé teszik.

Etiópók az olasz-etióp háborúban

Baratieri elmenekült, azonban az olasz vereség híre futótűzként terjedt végig Európán, így kénytelenek voltak békét kötni Menelikkel. Az Addis Abba-i Szerződésben rögzítették Etiópia függetlenségét, valamint az olasz kézen levő területeket 200.000 négyzetkilométerre csökkentették.

Összegzés

Etiópia győzelmében közrejátszott, hogy Olaszország nem volt felkészülve egy távoli hadjáratra, főleg nem egy olyan szervezett és katonai erővel rendelkező terület ellen, mint Menelik állama. A csodával határos afrikai győzelemben nagy szerepe volt még a császár rátermettségének és előrelátásának; évekkel a háború kitörése előtt elkezdte serege felfegyverzését és a védelem megszervezését.

Az adwai győzelemmel Etiópiai kivívta Európa tiszteletét, és Libéria mellett az egyetlen olyan afrikai állam volt, amely meg tudta őrizni függetlenségét a 19. században. Menelik a győzelme után az elkövetkező években az európai hatalmakkal kötött szerződésekkel törvényesíteni tudta az országa határait, és ezzel több évtizedre sikerült az országa függetlenségét megőrizni. Olaszországban ezzel szemben ezrek vonultak az utcára azzal a kiáltással, hogy Viva Menelik!  

Adwa című Etióp film (1999)

Felhasznált irodalom:

https://blogs.loc.gov/international-collections/2020/03/emperor-menelik-ii-of-ethiopia-and-the-battle-of-adwa-a-pictorial-history/

https://www.britannica.com/event/Battle-of-Adwa   

https://www.britannica.com/event/Treaty-of-Wichale  

https://www.youtube.com/watch?v=1Hln0GjuUQk   


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.