Caratacus

Caratacus egy brit törzsfőnök / király volt, aki a római terjeszkedés ellen harcolt Nagy-Britanniában. Az első században élt Caratacus igen eseménydús életet élt, ami során a törzsét, a népét védte a világ legerősebb birodalma a Római ellenében. Már életében legendává vált, és sor angol-walesi hagyomány köthető az életéhez, nem is beszélve a művészetben való megjelenéséről.

Szerző: Beatj | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Római Birodalom (principátus)

Az ókori Róma összefoglaló név alatt Róma ókori városállamát, illetve az abból kinőtt és a Földközi-tenger térségére, valamint Európa és a Közel-Kelet jelentős részére kiterjedő ókori civilizációt értjük. 12 évszázados fennállása alatt (i. e. 8. század – i. sz. 5. század) a római civilizáció kis helyi királyságból a hatalmas Római Birodalommá nőtt.

Szerző: Nagy Botond | Közzétéve: telt el a közzététel óta

VI. Mithridatész pontusi király

Az ókori Róma a Földközi-tenger medencéjének birtoklásáért vívott több évszázados harcai során igen sok ellenséget találkozott össze, amik között nyugaton ott találjuk Karthágót, amivel három háború árán sikerült csak végezni. Keleten viszont egy sor hellenisztikus állam igyekezett megőrizni függetlenségét, és hatalmát növelni, mindezt egymás rovására, ami időnkét eléggé kaotikus viszonyokat Bővebben……

Szerző: Beatj | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Publius Cornelius Scipio Africanus

Az ókori Róma története egyben a háborúk története is. Háborúkban született a birodalom, és vérben, tűzben pusztult is el. A kis poros városkából a Földközi-tenger medencéjének ura lett, így gyakorlatilag egy beltenger lett a Földközi-tengerből, amelynek minden partja római fennhatóság alá került. A mediterrán világnak két ura nem lehetett egyszerre, Bővebben……

Szerző: Beatj | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Masszinissza numida király

Nagyon sok olyan esetet ismerünk amikor egy-egy kisebb állam, királyság, és annak vezetője nem kapott sok történelmi figyelmet, csupán azért, mert túl kicsi volt, túl csekély szerepet játszott az események alakulásába. Ez igaz az ókori két nagy szuperhatalom Róma és Karthágó küzdelmére is, melyben egy sor más állam is részt Bővebben……

Szerző: Beatj | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Zénóbia

Odenatus és fia halála után Palmürában Zénóbia, az özvegy királynő ragadta magához a hatalmat, bár papíron legidősebb fia Vaballathus nevében lett a hatalom birtokosa. Zénóbia eddigi életéről nem lehet sokat tudni, sok a kérdés, és kevés a válasz rá.

Szerző: Beatj | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Philopoimén

Róma már megjelent a térségben, de csak még finoman próbált beavatkozni az eseményekbe, hagyta, hogy a görögök egymással harcoljanak, de arra nagyon ügyelt, hogy igazán senki ne erősödjön meg túlságosan. Kevesen voltak azok, akik látták előre igazán a veszélyt, és megpróbálták legalább a görögség egy részét egy egységbe tömöríteni, hogy így próbálják megőrizni a függetlenségüket. Ezek közé tartozott főszereplőnk Philopoimén.

Szerző: Beatj | Közzétéve: telt el a közzététel óta

BOUDICA

Az ókor történelme tele van híres személyiségekkel, nagy királyokkal, hadvezérekkel, ismert hősökkel.  De ezek legnagyobb része, vagy inkább nagy többsége férfi. A történelmet a legtöbb esetben férfiak írták, írják napjainkban is, de néha az egyeduralmukat „megtöri” egy-egy nő is. Az ókor nagyjai közé így kerül be az egyiptomi Kleopátra királynő vagy Szép Heléna, hogy csak a legismertebbekről beszéljünk. Ennek a felsorolásnak lehet méltó tagja Boudica királynő, akit nyugodtan melléjük rakhatunk, mert, ha csak pár hónapra is, de tetteivel egy világbirodalmat zökkentett ki annak nagyhatalmi felsőbbrendűségéből, és ő állt a legközelebb ahhoz, hogy népe számára elérje a kívánt szabadságot, lerázza a rómaiak “láncát”.

Szerző: Beatj | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Flavius Stilicho

Több száz évig tartó folyamat eredményeképpen Róma lett a mediterrán világ abszolút ura. Legyőzte a punokat, a gallokat, a görögöket, megannyi népet nyomtak le, melyek részei lettek a világbirodalomnak. A hódítások meghozták a belső változásokat is, a köztársaságot felváltotta a császárság. Jöttek a hol „jó”, hol „rossz”, vagy éppen „örült” császárok, de a birodalom recsegve ropogva ugyan, de fennmaradt. De szép lassan elkezdtek a válság jelei begyűrűzni, belső gondok, külső támadások kezdték gyengíteni Róma alapjait. Volt pár császár, hadvezér, vagy politikus, aki megpróbált úrrá lenni ezeken a gondokon, és egy-egy rövid időre sikerült is megállítani a lassú sorvadást. Ezek közé tartozik történetünk szereplője Flavius Stilicho is, akit hiába tartottak származása miatt „barbárnak”, mégis őt tekintik sokan az utolsó igazi római vezetőnek, aki megpróbálta fenntartani a birodalmat, és megvédeni minden külső ellenségtől

Szerző: Beatj | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Augustus II.

Némi félrecsúszott egyezkedést és Scribonia-tól való válást követően végül a triumvirek össztüzet zúdítanak Pompeiusra, minden irányból, ami a vereségével zárul. A triumvirek hatalmára már csupán önmaguk jelentik a veszélyt. Lepidus ismét bepróbálkozik, és megpróbálja Szicíliára rátenni a kezét, ami csúfos véget ér. Csapatai fellázadnak ellene, majd Octavianus „légiókonvertáló” varázserejének köszönhetően átállnak az ő oldalára. Ez volt Lepidus utolsó próbálkozása, provinciáitól megfosztják, ő pedig házi őrizetben éli le hátralevő éveit.

Szerző: Beatj | Közzétéve: telt el a közzététel óta