Bárány Péter

Bonaparte Napóleon. Egy név, számtalan legenda. A történelem legnagyobb hadvezére több csatát vívott és nyert meg, mint Caesar, Hannibál és Nagy Sándor együttvéve. A leghíresebb francia császárt már életében temérdek mítosz lengte körül, amelyeket kiválóan használt ki személye népszerűsítéséhez és céljai eléréséhez. A históriák sora halála után tovább bővült, azonban a közhiedelemben több olyan tévhit is elterjedt, melyeket Tévhitek a köztudatban című cikksorozatomban szeretnék megcáfolni.
A sorozat első része ide kattintva olvasható:

Napóleon egyik marsallja Waterllonál

II. tévhit: A magyar nemesség 1809-ben elmulasztotta a függetlenség kivívását

Napóleon

,,Csatlakozzanak hozzám, az én kormányom a fiatalság és az értelem kormánya lesz.”

– Bonaparte Napóleon

A schönbrunni kiáltvány

A ,,kis káplár” képes volt befolyásolni egész Európát, azonban a magyarokat mégsem tudta rávenni, hogy a franciákkal szövetségben harcoljanak az őket évszázadok óta elnyomó Habsburgok ellen. Szabadságot kínált, mi mégsem kértünk belőle. Miért fordítottunk hátat a függetlenséget ígérő Napóleonnak?

1809. május 15-én a francia császár kiadta schönbrunni kiáltványát, melyben a Habsburgoktól való elszakadásra biztatta a magyarokat.

„Magyarok! Eljött azon szempillantás, melyben visszanyerhetitek régi függetlenségteket. […] Szerezzétek most vissza nemzeti lételeteket; legyetek ujra, a kik valaha voltatok! Válaszszatok királyt magatoknak, olyan királyt, a ki érettetek országoljon, a ti hazátoknak kebelében, ti közöttetek lakjék, és a kit a ti polgártársaitok és katonáitok vegyenek körül! Gyülekezzetek azért össze Rákos mezejére, őseitek szokása szerint; tartsatok ott nemzeti gyűlést és adjátok tudtomra végzéseiteket.”

(Részlet Napóleon schönbrunni kiáltványából)
Schönbrunn, 1809. május 15.  Napóleon kiáltványa a magyar nemzethez.
Napóleon kiáltványa a magyar nemzethez (1809, Schönbrunn)

Napjainkban sokan vélekednek úgy, hogy míg a Habsburgok Magyarország elnyomói voltak, addig Napóleon a szabadságot képviselte és azzal, hogy a magyar nemesség nem hallgatott a császárra, méltatlannak bizonyult a szabadságra. Ezt a tévhitet erősíti Kölcsey Ferenc költeménye is, a Rebellis vers, melyben a Himnusz szerzője megátkozza a nemességet:

Páris ígért szabadságot,
Ti nem fogadtátok,
Járom rátok, gyáva népek,
S maradéktól átok.

– Kölcsey Ferenc

Miért fordítottunk hátat a függetlenséget ígérő Napóleonnak?

Felmenőink gondolkodásának megértéséhez ismernünk kell a 19. század elején uralkodó viszonyokat Európában, melyek dióhéjban a következők:

  • A harmadik koalíció tagjaként Ausztria 1805-ben súlyos vereséget szenvedett Napóleontól, aminek eredményeként elveszíti itáliai birtokait.
  • A súlyos területi veszteségek miatt I. Ferenc osztrák császár revansra készül.
  • 1809-ben csatlakozik a Szárd-Piemonti Királyság, Nagy-Britannia és Szicília franciaellenes koalíciójához. (Ötödik koalíció)
  • Metternich kancellárnak nem sikerül létrehoznia az orosz-osztrák szövetséget, a koalíciós partnerek pedig nem tudnak érdemi segítséget nyújtani a franciák ellen.
  • A Habsburgok egyedül maradnak Napóleonnal szemben.
  • 1809. április 22-én az osztrák sereg súlyos vereséget szenved az eckmühli csatában, melynek következményeképpen a franciák elfoglalják Bécset.
  • 1809. május 21-22-én Napóleon elszenvedi első komoly vereségét az asperni csatában.
Az asperni csata (1809. május 21-22.)

A nemesség és az udvar viszonya

A háborúk idején a bécsi kormányzatnak nagy szüksége volt pénzre, újoncokra és gabonára a folyamatosan fenntartott, nagy létszámú hadsereg számára. Ennek nagy részét a magyar nemesség biztosította, mégis jelentős hasznot húzott belőle. Hogyan és miért?

  • Az udvar, cserében az újoncok és adók sorozatos megszavazásáért tiszteletben tartotta a rendi jogokat, engedményeket tett a vám valamint a nyelvhasználat terén, és engedélyezte ifjú magyar nemesek katonai képzését is (Ludovika Akadémia).
  • Az osztrákok a hadsereg élelmezéséhez elengedhetetlen, irdatlan mennyiségű gabonát magyar földbirtokosoktól vásárolták meg, így a nagybirtokos arisztokrácia és a nemesség szerencsés része ezekben az években gyors gazdagodásnak indult.

A gazdasági és társadalmi téren is teret nyerő elit elégedett volt a fennálló viszonyokkal, azokon nem kívánt változtatni.

A háború megerősítette I. Ferenc és a magyar nemesség szövetségét.

I. Ferenc és Napóleon
I. Ferenc és Napóleon

Mi volt őseink véleménye Napóleonról?

A napóleoni háborúk idején számos ország kapott új alkotmányt és törvénykönyvet. A porosz-lengyel területekből létrehozott Varsói Hercegségben bevezették Napóleon polgári törvénykönyvét, a Code Civilet, de mivel itt az igazi politikai erőt a nagyszámú nemesség jelentette, ezért Napóleon meghagyta a nemesség politikai hatalmát és földbirtokait. Majd módszeresen kizsákmányolta a kis ország szerény erőforrásait:

  • 1812-ben a Varsói Hercegség 4 330 000 lakosa fejenként tizenkétszer(!) annyi adót fizetett, mint a régi Lengyelország lakói 1768-ban.
  • Oroszországi hadjáratához a Varsói Hercegség területén felvonuló grandiózus francia sereget a lengyel nép etette, itatta és kvártélyozta.
  • Ezen felül a lengyelek 98 000 katonát állítottak ki Napóleon számára, akik közül alig 26 000 tért vissza Moszkva alól.
Napóleon visszavonulása Moszkva alól
A Grande Armée visszavonulása Moszkva alól (1812)

A császárnak hasonló tervei lehettek Magyarországgal is. Bár schönbrunni kiáltványban biztosította a magyarokat, hogy régi alkotmányukon nem változtat, a nemesség mégsem követte a felhívást, mert attól tartott, hogy Napóleon nem tartja be a szavát és jobban aláveti az országot, mint I.Ferenc. Miért is bíztunk volna a franciák leghíresebb császárában?

1809-ben Napóleon már nem a forradalmi eszméket képviselte. A császár kormányzata egyre autokratikusabbá, külpolitikája pedig egyre dinasztikusabbá vált. A forradalom tábornokából egyeduralkodó lett.

Miért hagyott volna el a magyar nemesség egy jól ismert és megszokott birodalmat, amely többé-kevésbé tiszteletben tartotta a magyar hagyományokat egy olyan uralkodó felhívására, aki semmit sem tisztelt, és úgy módosította az alkotmányokat és az országhatárokat, ahogy neki tetszett?

A helyzetével elégedett arisztokrácia így tehát még ,,nemesi felkelést” is szervezett a franciák ellen – az utolsót a történelemben. A szerencsétlen kimenetelű győri csatában ugyan vereséget szenvedtek a modern hadviselés követelményeinek nem megfelelően kiképzett és felszerelt rendi erők, de az emberveszteségen kívül nem érte más csapás Magyarországot a napóleoni háborúk alatt.

Magyarország a mérlegen

Napóleon

,,Egy népet csak úgy lehet vezetni, ha jövőt mutatunk neki.”

– Bonaparte Napóleon

Azzal, hogy a rendek végül passzívak maradtak Napóleon felajánlásával szemben Magyarország elkerülte a lengyelek sorsát és nem vált francia bábállammá. A magyar vezetőréteg politikailag és gazdaságilag is megerősödött a koalíciós háborúk alatt, a rendek súlya a bécsi kormányzattal szemben megnőtt; az újoncmegajánlás és a gabonaellátás kérdése olyan adu volt a nemesség kezében, amivel sakkban tarthatta a Habsburgokat.

A következő rész tartalmából:
A győri csata, mint a magyar nemesség Azincourtja él a köztudatban. Mi történt valójában? Megfutamodtak-e a magyarok? Miért írnak a történelemkönyvek csúfos vereségként a győri csatavesztésről? Tévhitek és cáfolatok jövő héten, a sorozat következő részében.

A sorozat eddig megjelent részei:

Források:
https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/tortenelem/az-ujkor-1492-1914/magyarorszag-1790-utan-a-napoleoni-haboruk-kora/magyarorszag-a-francia-forradalom-es-a-napoleoni-haboruk-koraban-1790-1815
https://slideplayer.hu/slide/11193972/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Nap%C3%B3leoni_h%C3%A1bor%C3%BAk


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.