Bárány Péter

Bonaparte Napóleon. Egy név, számtalan legenda. A történelem legnagyobb hadvezére több csatát vívott és nyert meg, mint Caesar, Hannibál és Nagy Sándor együttvéve. A leghíresebb francia császárt már életében temérdek mítosz lengte körül, amelyeket kiválóan használt ki személye népszerűsítéséhez és céljai eléréséhez. A históriák sora halála után tovább bővült, azonban a közhiedelemben több olyan tévhit is elterjedt, melyeket Tévhitek a köztudatban című cikksorozatomban szeretnék megcáfolni.
A sorozat előző részei ide kattintva olvashatóak:

III. tévhit: Az 1809-es győri csata csúfos vereség volt, a magyar nemesi csapatok megfutamodtak a csatatérről

“Isten mindig az erősebb zászlóaljak oldalán áll.”

– Bonaparte Napóleon

Az utolsó nemesi felkelés

A győri csata, mint a magyar nemesség Azincourtja él a köztudatban. Mi történt valójában? Megfutamodtak-e a magyarok? Miért írnak a történelemkönyvek csúfos vereségként a győri csatavesztésről? Tévhitek és cáfolatok.

1809 májusában, az ötödik koalíció ellen vívott harcai során Napóleon elfoglalta Bécset és az osztrák örökös tartományokat, majd kiadta schönbrunni kiáltványát. Ezt a magyar politikai elit kategorikusan elutasította, majd felkelést szervezett a Magyarország területe felé közeledő franciák ellen. Az utolsó nemesi inszurrekció egységei József nádor táborában gyülekeztek, hogy aztán a nádor bátyja, János főherceg reguláris csapataival egyesülve szálljanak szembe a XIX. század elején létező legjobb fegyveres erővel, a francia hadsereggel.

Magyar huszárok rohama (Kertai Zalán festménye)

A győri csata

Előzmények

1809. június 13-án este az osztrák haditanács a csata vállalása mellett döntött. A haditerv kidolgozása egy hibás felderítési adatra épült, ugyanis Nugent vezérőrnagy, a hadsereg táborkari főnöke azt állította, hogy a francia hadsereg létszáma a 15 000-et sem éri el. A valóság azonban mást mutatott: a 25 000-es osztrák sereg kb. 16 000 magyar nemesi felkelővel kiegészülve 50 000, napóleoni háborúk során edződött franciával nézett farkasszemet a június 14-i napfelkeltében.

Az ütközet

A Jenő főherceg által vezetett haderő Győr közelében, a csanaki domboknál foglalt védelmi állást. Az első francia támadások erőteljes tüzérségi tűz után kezdődtek a centrum ellen. Az osztrák-magyar sereg két alkalommal is visszaverte a támadást, majd ellentámadásba lendülve egészen a Pándzsa-patakig szorította vissza a franciákat.

A győri csata metszete
– Pirossal az osztrák hadtestek
– Kékkel a francia hadtestek

János főherceg azonban nem rendelte el a franciák patakon túli üldözését, hanem inkább szétzilált csapatait próbálta rendbe szedni. Ez a döntés a csata szempontjából később végzetesnek bizonyult.

A francia csapatok így időt nyertek és újra felfejlődhettek, majd délután 4 órakor ismét támadást indítottak az osztrák-magyar állások ellen. A két támadást is visszaverő, fáradt és lőszerhiánnyal küzdő centrum megsegítésére Mecséry Dániel, a magyar nemesi felkelőkből álló balszárny parancsnoka, csapatai jelentős részét indította útnak. A ,,legkeményebb fejű magyar” ekkor még nem tudhatta, hogy a franciák éppen bekerítik, ugyanis a sereg fővezére erről őt nem tájékoztatta.

A bekerített balszárny lovassága összetorlódott a patak kiszáradt medrében, majd több sikertelen kimenetelű ellentámadás után a teljes hadosztály menekülni kezdett; a vereség egyértelművé vált. János főherceg elrendelte a visszavonulást, ami többnyire rendezetten és fegyelmezetten ment végbe.

Edmund Kaiser festménye az ütközetről

Következmények

A csatában az osztrák–magyar sereg körülbelül 6000 embert vesztett (ebből a nemesi hadak vesztesége 795 fő volt), míg a franciák vesztesége 3000 főre rúgott. Napóleon (marsalljai révén) a győzelemmel mindkét fontos célját elérte:

  • Az osztrák sereg alkalmatlanná vált arra, hogy belátható időn belül újra harcba szállhasson. (wagrami csata)
  • A magyar nemesi felkelők feloszlottak mielőtt a folyamatos harcokban ütőképes sereggé kovácsolódhattak volna.

A francia hadtörténeti művek nem írnak semmiféle menekülésről, sőt többnyire dicsérően szólnak a magyar nemesi felkelők helytállásáról, azon véleményüknek hangot adva, hogy a magyarok „vitézek, de még gyakorlatlanok”.

A csata utóélete

Miért írnak a történelemkönyvek csúfos vereségként a győri csatavesztésről?

NT-1675/1 Horváth Péter-Hámori Péter: Történelem 6. az általános iskolások számára 1.sz, 144.o

A reformkorban terjedt el az a meggyőződés, hogy a napóleoni háborúk egyetlen, Magyarországon megvívott ütközetéből a magyar nemesi felkelők megfutamodtak, és csúfos vereséget szenvedtek.1 Petőfi Sándor ,,győri futásról” ír a Nép nevében című versében:

,,Majd elfeledtem győri vitézségtek.

Mikor emeltek már emlékszobort

A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?”

– Petőfi Sándor

A bécsi kormányzat és az udvar szívesen megfeledkezett az osztrák tábornokok (János főherceg, Nugent) stratégiai és taktikai hibáiról, s mindent megtett a magyar nemesi fekelők lejáratására, hogy őket okolhassa a vereségért. A nemesi kiváltságok eltörléséért harcoló magyar reformerek pedig elfogadták ezt a képet.2

Ők ugyanis az inszurrekciót a legtöbbet támadott nemesi kiváltság, az adómentesség fő ürügyének tekintették: a nemesség arra hivatkozva tagadhatta meg a közteherviselést, hogy szükség esetén fegyverrel védi a hazát. A ,,győri futás” gúnyos felemlegetésével viszont hangsúlyozni lehetett a nemesi privilégiumok elavult jellegét, ahogyan azt Petőfi is tette versében.3

1,2 ,3 Hahner Péter írása (100 történelmi tévhit avagy amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod 178.o.)

Az első népképviseleti országgyűlés (1848 júliusa)

Az inszurrekció morális lejáratásával, nevetségessé tételével és elbagatellizálásával a történelem szemétdombjára lehetett vetni mindazt, ami a magyar nemességhez volt köthető. Az inszurrekcióról ily módon kialakított negatív és sematikus kép évtizedeken keresztül uralta az oktatást, a közgondolkodást és a történetírást egyaránt.

Dr. Vizi László Tamás történész (Győri Múzsa, 2009. 2. sz., 14.o.)

Végszó

Az osztrák-magyar sereg ugyan vereséget szenvedett Győrnél, azonban ezért nem a magyar nemesi felkelők, hanem a császári hadvezetés tehető felelőssé. János főherceg nem volt tehetséges hadvezér, azért pedig, hogy elmulasztotta értesíteni Mecséryt a franciák bekerítő manőveréről, akár hadbíróság elé is lehetett volna állítani. A vereséghez még hozzájárult Nugent vezérőrnagy fatális felderítési hibája is, ami azon felül, hogy borította a haditervet, egy elkerülhető csatába kényszerítette bele az osztrák hadvezetést. Pedig ha olvastak volna Napóleont…

“Csak akkor szabad vállalni a csatát, ha legalább hatvanszázaléknyi esélyük van a győzelemre.”

– Bonaparte Napóleon

,,Jóllehet a nemesi felkelők egységei nem vetekedhettek a reguláris csapatok képzettségével és harci tapasztalataival, de a győri csatában az adott körülmények között megállták a helyüket, amit az ellenfél is elismert.”

Dr. Holló József Ferenc történész (Győri Múzsa, 2009. 2. sz., 4. o.)

A magyar nemesi felkelők regimentjeiről, egyenruháiról és tisztjeiről itt olvashat bővebben (angol nyelv ismerete szükséges!): Magyar nemesi felkelés

Huszár a Liechtenstein huszárezredből (1813)

Források:
Hahner Péter: 100 történelmi tévhit avagy amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod (Animus Kiadó, Budapest, 2010)
Wikipédia

A sorozat eddig megjelent részei:


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Exit mobile version