Jelenkorunkban meghatározó a szórakozóhelyek iránti igényünk kielégítése, különösképp hogy megannyi elfoglaltságot kereshetünk magunknak: mehetünk moziba, színházba, vagy akár egy diszkóba (ha létezik még olyan).

A középkorban – bármilyen hihetetlen, szintén megvoltak a szórakozásnak a különböző platformjai. Haloween viszont nem volt, de hasonló mulatságok annál inkább.

Vegyük például Johann Huizingát, aki a következőt írja a szórakozás egyik formájáról: “Az is megtörtént, hogy a búcsú, vagyis a részleges bűnbocsánat egy sorshúzás nyereménytárgyai közt szerepelt. Amikor egy fejedelem ünnepélyesen bevonult valahova, az utcasarkokon oltárok álltak, amelyeken főpapok mutatták fel a város ereklyetartóit és mellettük pogány istennők vagy komikus allegóriák némajátéka volt látható.”

Hogy valójában a középkori mulatság milyen lehetett, ahhoz akár Magyarországon is számos helyre ellátogathattok. Ilyen mondjuk a Sümegi vár, ahol rendszeresen vannak lovagi játékok.

Ugyanis a középkorban a vizuális szórakoztatás sokszor elsőbbséget élvezett. Voltak kifejezetten vallási keletű rendezvények: a körmenetek.

Ilyenkor az adott szentről emlékeztek meg. Gyertyagyújtással, misékkel, adományokkal, melyet többségében a patronált szentnek tettek.

De vajon csak a vallás határozhatta meg a szórakoztatóipart? Többségében azt kell mondjam, hogy igen. Ez a képlet azonban Franciaországban megváltozott, mikor az egyetemi oktatás szintjén megjelentek a vándordiákok, ismertebb nevükön a goliardok.

Ezek a goliardok tulajdonképpen bohókás, kifejezetten szórakoztató jelleget képviseltek, s házról házra jártak azért, hogy tanítsanak, valamint szórakoztassanak. Dalaikban, műveikben, a bor, a szerelem, a mámor, vagy éppenséggel egy kifigurázott személy, vagy pedig maga az anyaszentegyház elevenedett meg.

Ennek a vallási mókának az egyik jó profán irodalma a középkorban sztornóra került, azt a címet viselte, hogy a Szent Márka. Avagy a Pénz Szent Evangéliuma.

A történet szerint egy meglehetősen szűkösen élő klerikus érkezik a pápai udvarba, ahol szembesül azzal, hogy addig nem engedik be a pápához, amíg minden ingóságát el nem adja: “Barátom, vigyen csak végső romlásodba a te szegénységed! Távozz színünk elől, te sátán, mivel a pénz hatalma nincsen birtokodban. Bizony, bizony mondjuk neked: nem jutsz be a te Urad örömébe, míg meg nem szabadulsz utolsó filléreidtől is a mi tenyerünkben.

Ezután a szerzetesünk elmegy, eladja minden ingóságát, de még ez sem elég, sőt még ki is dobják az utcára úgy, hogy közben szemtanúja volt, ahogy egy gazdagabb kollégája is megjelent a pápai udvarban.

Történt pediglen ennek utána, hogy valamely gazdag klerikus érkezett vala a pápa udvarába. Ez pediglen kövér vala, hájas és terebélyes, aki viszálykodván megölte vala felebarátját. És méne az ajtónállókhoz, és adott nekik, és méne a kardinálisokhoz és adott nekik, és méne a kamarásokhoz és azoknak is adott vala. Azok azonban úgy gondolták vala, hogy még ennél is többet fognak kapni. A pápa úr pedig meghallván, hogy a kardinálisok és többi szolgái míly gazdag ajándékokat kaptak vala a klerikustól, egészen belebetegedett vala, és majdnem halálát lelte. De tüstént felgyógyult vala, minekutána a gazdag klerikus válogatott aranyakat és ezüs töket küldött néki ajándékul. Ekkor pediglen a pápa úr maga köré gyűjté a kardinálisokat és mindennemű szolgáját, és mondá nékik:

Felebarátaim, mindig ügyeljetek arra, nehogy valaki üres szavakkal rászedjen benneteket. Ime példát adtam néktek: ahogy én cselekszem, ti is hasonlóképpen cselekedjetek.

Mindazonáltal van még egy szórakoztatási fórum, melyről még nem tettem említést – és nem a köztereken gyakorolták. Ezek voltak a nemesi udvarok.

A királyi udvarokban javarészt zenés, táncos dínom-dánom ment, főképp olyan ételekkel, amik a mai luxuskivitelt idézhetik fel. Figyelni kellett arra viszont, hogy ez a fajta szórakozás rendszerbe illő legyen. Magyaránt, ha mondjuk egy lovag táncra hívott egy hölgyet, az csak is hajadon lehetett.

Talán azonban azt gondolom, hogy Szent Márka története jóval szórakoztatóbb mint az udvari tánc – és étkezési kultúra.

Joggal tehetitek fel a kérdést: vajon a középkorban voltak-e a Halloweenhez hasonló beöltözős események? Én azt gondolom, jóval több mint gondolnánk. Gyakorlatilag a középkori naptár majdnem minden napra meghatározott valamit – egy idő után annyi szent volt már betéve a naptárban, hogy az újaknak nem találtak helyet. Ekkor jött létre a Mindenszentek, amit mint tudjátok, a halottak napja követ.
Véletlen lenne?
Aligha.

Remélem tetszett a cikk! Köszönöm hogy elolvastál.

Felhasznált irodalmak:

Huzinga, Johann: A középkor alkonya. Ford: Szerb Antal. Athenaeum Kiadó, Bp, 1937.


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Exit mobile version