A kérdés, mely kereken 57 éve foglalkoztatja az egész világot. A hivatalosan elfogadott álláspont (miszerint egy magányos merénylő, bizonyos Lee Harvey Oswald lőtte le az USA elnökét) egy elég sok sebből vérző, alighanem teljesen téves megállapítás.

John Fitzgerald Kennedy halála óta számos elmélet született a lehetséges tettes(ek)ről. Ugyan ezek mind-mind összeesküvés-elméletek, melyeknek -érthető okokból- manapság már csak pejoratív értelmük van, azonban néhány elmélet vérfagyasztóan valóságos alapokon nyugszik.

Aki azt hiszi, hogy ez a cikk minden kérdésre választ fog adni, azt el kell keserítenem, ugyanis én is csak abból a forrásból tudok dolgozni, mely mindenki számára elérhető.

Következzen a 3 leghíresebb logikai alapokon nyugvó teória, majd az a bizonyos pénteki nap!

1.) Castro a gyilkos?!

A második világháború lezárása után szinte egyből elkezdődött a hidegháború korszaka, melynek tetőpontja volt az 1962-es kubai rakétaválság.

Miután a Batista-rezsim ’59-ben megbukott, a kommunista forradalmárok vezetője, Fidel Castro lett Kuba első embere. Márpedig egy lehetséges atomháború kellős közepén a szovjetpárti karibi ország potenciális veszélyt jelentett az Egyesült Államokra.

Truman (1945-53) és Eisenhower elnök (1953-61) már világosan megfogalmazták, hogy amely országokban a kommunizmus felüti fejét, azt még csírájában „el kell folytani”, máskülönben a környező országokban is kommunista hatalomátvétel történik, s dominóként dől a kapitalista világrend.

Ezek alapján talán sokkal érthetőbb miért is volt nemzetbiztonsági kockázat az USA-ra nézve a kommunista Kuba. Innentől fogva nem meglepő, hogy Castro ellen csak a CIA közel 630 merényletet hajtott végre. Mint ismerjük a történetet mindegyik kudarcot vallott.

Fidel Castro beszédet mond, 1960. május 1. (AP Photo)

A disznó-öböli partraszállás

Kuba és az USA (Florida) között kb. 250 kilométer van. A kommunista hatalomátvételt semmiképp sem hagyhatták annyiban. Még Eisenhower elnöksége alatt elindult egy haditerv kidolgozása, de a félkész tervek utóda, John F. Kennedy nyakába hullottak.

Che Guevara és Fidel Castro

Kennedy 1960. január 20-án foglalta el elnöki székét. Még ebben az évben embargót hirdetett Kuba ellen, ami rövid időre súlyos gazdasági válságot okozott a szigetországban. Castroék könnyen megoldották a problémát: ha az USA nem segít nekik, majd keresnek keleten barátokat.

Természetesen nem kellett sokat kérni a Szovjetuniót, hogy nyújtson gazdasági segítséget Kubának. Kuba egyébként a szovjet támogatásnak köszönhetően az amerikai kontinens második legnagyobb hadseregét tudta felállítani.

Az USA nem nézte jó szemmel a Kuba-Szovjetunió virágzó kapcsolatát, cselekedni kellett, de gyorsan. A Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) emigrált kubaiakból kezdett el egy kis csapatot verbuválni.

A terv az volt, hogy a Disznó-öbölben (amerikai tengeri és légi támogatással) partra száll a kb. 1300-1500 fős haderő, majd a Escamblay-hegységig küzdik magukat, ami földrajzi fekvése miatt könnyedén megvédhető. A kitartó emigráltak látványa felkorbácsolná a helybélieket, akik melléjük állnak, ezzel pedig kezdetét veszi egy polgárháború, ami okot adott volna az USA-nak hadat üzenni a kommunista Kubának.

A brit hírszerzés értesítette a CIA-t, hogy a Szovjetuniónak –és ezáltal Kubának- tudomása van a hadműveletről, ennek ellenére 1961. április 17-én elindították a támadást. Az offenzívában az amerikai hadihajók más felségjelzés alatt (többnyire Costa Rica zászlóját használták) közelítették meg az öbölt, azonban -ahogyan a repülőknek is- komolyabb bevetésükre nem került sor.

Lényeg a lényeg, a támadás amerikai támogatás híján három-négy nap alatt teljesen összeomlott.

Mi köze ennek Kennedy bukásához?

Kennedyt borzalmasan rosszul érintette a kudarc. Az eseményt ugyan egyértelműen a CIA tervezte meg és hajtotta végre, Kennedy mégis magára vállalta a felelősséget.

John F. Kennedy, 1962. december 16.
CBS Photo Archive

„Van egy régi mondás, miszerint a győzelemnek száz apja van és a vereség árva gyermek […] ám egyedül az a tény számít, hogy én vagyok a kormányzat felelős tisztviselője.”

John F. Kennedy a Disznó-öböli kudarc után

Castro ezután még jobban közeledett a Szovjetunió felé: engedélyezte ballisztikus rakéták Kubába történő telepítését is. Emiatt persze újfent megakarták ölni. Nem kizárt, hogy Castro beleunt a gyilkossági kísérletekbe, ezért azon a bizonyos pénteki napon merényletet szervezett ősellensége, Kennedy ellen.

Az állítást alátámaszthatja, hogy Kennedy –hivatalosan elfogadott- gyilkosa, Lee Harvey Oswald nyíltan támogatta Castro Kubáját, amiért nem egyszer került konfliktusba utcai emberekkel.

2.) Oswald a Szovjetunió embere volt?!

Az összeesküvések másik kedvelt válasza, miszerint a Oswald a Szovjetunió embere, KGB-s volt, így Hruscsov utasítására ölte meg Kennedyt. Az elmélet legerősebb bizonyítéka talán az lenne, hogy Oswald a világháború alatt oroszul kezdett el tanulni, később pedig (a hidegháború kellős közepén) a Szovjetunióba emigrált. Itt majdnem három évet töltött, elvett egy orosz nőt, majd 1962 nyarán visszatért az Egyesült Államokba. A történetet megfűszerezi a tény, miszerint a protokoll és a korszak megkövetelte, hogy kémkedés gyanúja miatt letartóztassák, majd kihallgassák, azonban semmi ilyen nem történt.

Kennedy megölése előtt néhány héttel Oswald Mexikóban volt, de a mai napig nem tudják, hogy mit keresett ott. Egyes vélemények szerint szovjetekkel, illetve kubaiakkal beszélt Kennedy megöléséről.

Ezt erősíti meg híres román disszidens, Ion Mihai Pacepa állítása is. Pacepa a román titkosügynök-tiszt volt, aki 1978-ban Ceaușescu alatt menekült el az USA-ba. Számos publikációját, illetve könyvét adta ki, melyekben úgy fogalmaz, miszerint Oswald a KGB embere volt, az amerikaiaknak erről tudomásuk is volt, csupán azért hallgatták el, mert rossz fényt vetett volna az Egyesült Államokra, hogy nem tudták megvédeni a saját elnöküket a kommunistáktól.

Hruscsov, Castro, Kennedy

A kubai rakétaválság nem csak az USA-ban, hanem a Szovjetunióban is felborzolta a hangulatot. Az SZKP (Szovjetunió Kommunista Pártja) legalább annyira megosztott lett a rakétaválságot követő időkben, mint az Egyesült Államok közvéleménye. Az esemény -mint ahogy ismert- összecsapás nélkül, kompromisszumkötéssel ért végett, emiatt mondhatni mindkét szuperhatalom azért vesztett, hogy a világ győzzön.

Hruscsov már korábban is kiváltotta a sztálinista politikusok ellenszenvét. Barátkozni kezdett Tito Jugoszláviájával, illetve csökkentette a Sztálin ideje alatt kiépített személyi kultusz mértéket, ha nem is teljesen ugyan, de szakított a sztálini terrorral. A kubai rakétaválság után a Szovjetunió pártvezetése kettéoszlott. Az Egyesült Államokhoz hasonlóan itt is voltak akik a megbékélést, a hajók visszahívását, mások a háború kirobbantását támogatták.

Mivel Hruscsov a hajók visszahívása mellett döntött, sokak szerint Kennedy megöletésével Hruscsov alkalmasságát kívánta bizonyítani az SZKP előtt. Ami viszont erős ellenérv, az az, hogy Hruscsovot 1964-ben saját pártja tette félre, ergo Kennedyhez hasonlóan mondhatni ő is a kubai rakétaválságba bukott bele.

3.) Amerika ölte meg Kennedyt?!

Talán a világ leghíresebb összeesküvés-elmélete, miszerint John F. Kennedyt a CIA, az FBI, a maffia, vagy a katonai vezetés, tette el láb alól. Ezzel az elmélettel kapcsolatban rengeteg a fél-, illetve hamis információ van, azonban messze ez a legrealisztikusabb.

Az biztos, hogy Kennedy erősen és tudatosan lépett fel a „deep state” ellen.

A „deep state”-et elég nehéz megfogalmazni. Szó szerint „mély állam”-ot jelent. Összeesküvésről sajnos szó sincs, ez egy létező jelenség. A „deep state” olyan bürokratikus érdekcsoportosulás, mely a nempublikus térből avatkozik be a politikába, közéletbe. Ide tartozik a titkosszolgálat, a hírszerzés, bizonyos mértékben a katonai elit, de nem utolsó sorban a maffia is.

És nem csak az elnök Kennedy, hanem testvére, Robert „Bobby” F. Kennedy, mint igazságügy-miniszter és legfőbb ügyész úgyszintén hadat üzent a „deep state”-nek. Ezért mondhatni az egész Kennedy család egy tüske volt a háttérhatalmak kulcsfiguráinak szemében.

„Bobby” és John F. Kennedy

Kennedy bel-, illetve külpolitikája

Kennedyt manapság úgy tartják számon, mint az USA valaha volt legliberálisabb elnökét. Az amerikai elnöknek nincs sok beleszólása a törvényhozásba, a demokrata Kennedy programjai pedig sorban megakadtak a republikánus többségű szenátusban, mégis sikerült legyőznie az akadályokat, ugyanis Roosevelt után az ő elnöksége alatt született a legtöbb törvény. Itt megjegyezném, hogy Roosevelt 12 évig volt elnök, míg Kennedy csak 3…

Kennedy kiállt a kisebbségek (főképp feketék) jogaiért, erősen visszaszorította a Ku Klux Klan tevékenységét, emiatt a polgári mozgalmak kedvelt figurája lett; gyakran mutatkozott a fekete jogegyenlőség leghangosabb szónokával, Martin Luther Kinggel is.

Elnöksége ideje alatt -a kubai rakétaválság után- indult meg valamiféle enyhülés a hidegháborúban. Létrehozták a Washington-Moszkva forródrótot, mellyel a két szuperhatalom bármikor kapcsolatba léphetett egymással.

Kennedy véget akart vetni az értelmetlen fegyverkezési versenynek (a Szovjetunióval való együttműködése miatt sokan kommunistának bélyegezték), azonban belpolitikai versenytársai előtt sem szeretett volna gyengének mutatkozni. Többek között ezért indította el az Apollo-űrprogramot, melynek lényege volt, hogy embert juttassanak a Holdra, majd élve vissza is hozzák; illetve ezért lépett be a vietnami háborúba.

A katonai elit

Ngô Đình Diệm, akit egy puccs során 1963. november elején meggyilkolnak.

Kennedy nagy pénzösszegeket költött a vietnami háborúra. Ugyan megpróbálkozott diplomáciai úton rendezni a két Vietnam konfliktusát, politikája hamar zátonyra futott. Kennedy arra a döntésre jutott, hogy a háborút a vietnamiaknak maguknak kell megvívniuk. Le szerette volna váltani Dél-Vietnam elnökét, Ngô Đình Diệmet, helyére pedig egy erősebb (demokratikusabb) vezetőt képzelt el. Többek között ezért is robbant ki az a katonai puccs ellene, mely a 1963-ban a vietnami elnök életét követelte.

Kennedy kb. 5000 hivatásost küldött Vietnamba, emellett pedig a Dél-vietnami erőket is amerikai parancsnokok képezték ki, ezzel Indokínában közel 16.000-re duzzadt a jenki katonák száma. Ez a szám pedig jelentősen eltörpül -a Kennedyt követő- Lyndon B. Johnson elnök kb. félmilliós Vietnamban szolgáló „serege” mellett.

Tehát Kennedy korában a háború még nem öltött nagy méreteket, azonban így is brutális összegű pénz volt benne. Gondoljunk csak bele abba, hogy a katonák fegyverétől elkezdve, az egyenruhán át, a repülőkön és tankokon keresztül, a napalmig minden le kellett gyártani. Márpedig ha a háború befejeződik, annak egyedül a katonai lobbi látja kárát

CIA/FBI

A „deep state” elleni küzdelembe természetesen a titkosügynökségek átszervezése is beletartozott. Kennedy tudatosan és drasztikus módon lépett fel a bürokratikus rendszerrel szemben, így számos ellenséget sikerült gyűjtenie az Egyesült Államokon belül is.

Ezek után értelemszerűen a liberális Kennedy páros és az akkori FBI elnök, a hithű konzervatív John E. Hoover között pattanásig feszült a húr. Hoover 1935 óta volt a Szövetségi Nyomozó Iroda első embere, az pedig már azóta kiderült, hogy a szervezet minden rendszerellenesnek tartott -vagyis Hoovernek nem szimpatikus- egyént megfigyelt (köztük még Martin Luther Kinget is).

John F. Kennedy, John E. Hoover, és Robert F. Kennedy, Washington DC, 1961. február 23. (AP Photo/Henry Burroughs)

A Központi Hírszerző Ügynökségben szintén passzív ellenállást tapasztalt a katolikus elnök. 1961-ben leváltotta a Allen Dulles-t, aki már 8 éve volt a CIA elnöke. Dulles természetesen ezért nem kicsit rágott be Kennedyre. A történet fénypontja, hogy a későbbi Kennedy merényletet kivizsgáló Warren-bizottságban Dulles is helyt kapott.

Sajnos mivel mindkét szervezet titkosügynökség, sok információnk nem áll rendelkezésünkre Kennedy konkrét terveit illetően. Annyi bizonyos, hogy mind az FBI, mind pedig a CIA körében gyűlölt figurának számított a fiatal elnök.

—A merénylet—

(+18)

1963. november 22. Megannyi kérdés, még sincs egyértelmű válasz. Egy biztos: a 46 éves John Fitzgerald Kennedy földi pályafutása végéhez ért.

Az egész merényletről több száz oldalt lehetne írni, röviden szeretném összefoglalni, hogy Oswald miért nem lehetett magányos merénylő.

A lentebbi ábrán láthatjuk azt a bizonyos pénteket, azaz 1963. november 22-ét. A képen kék vonallal van jelölve Kennedy útja, a piros vonal pedig Oswald halálos lövését jelöli.

A Kennedy merénylet: Oswald miért nem lőtt?

Ahogy látható Oswald a tankönyvraktár hatodik ablakából nyitott tüzet. A Warren-jelentés szerint összesen háromszor, 5,6 másodperc alatt. Márpedig amennyiben Oswald magányos tettes volt két tény is megbonyolítja az eseményt:

  1. Az elnök autója a Houston Streetről fordult be az Elm Streetre. Ha Oswald magányos merénylő, miért nem akkor lőtte le az elnököt, amikor még a Houston Streeten volt (ezt jelzi a narancssárga vonal)? Ugyanis innen (magasról, szemből) tökéletesen rálátott prédájára, mégis akkor nyitott tüzet amikor az autó már az Elm Streeten volt. Itt még meg lehet azt jegyezni, hogy Oswald a lövések leadásakor alig láthatta az elnököt a fák miatt.
  2. 5,6 másodperc. 3 lövés. Tudniillik Oswald borzalmas lövész volt a hadseregben: egy pont híján kapott megfelelő osztályzatot. Az érdekesség itt az, hogy több tehetséges mesterlövésszel (köztük a magyar olimpiai bajnok, Hammerl Lászlóval is) kipróbálták, hogy 5,6 másodperc alatt képesek-e az Oswald-féle fegyverrel (Carcano Mod. 91/38) ilyen koordinált lövések leadására ekkora távolságból, azonban rendszerint megbuktak, senkinek sem sikerült.

Ami még érdekes a merénylet kapcsán, miszerint az Elm Streetre érve Kennedy limuzinja lelassított 15km/h-ra, bár ez nem bizonyít semmit sem, mindenesetre a merénylő(k)nek könnyebb dolga volt…

A Kennedy merénylet

A fenti kép már egy kicsit érdekesebb, mely magyarázatot adhat az előbbi 1. pontra. Oswaldnak ugyan a Houston Street sokkal jobban megfelelt volna, az Elm Street-i pontnak volt egy különlegessége a Houston Streettel szemben: több helyről lehetett lőni. A piros pontok két további mesterlövészt jelölnek, de ez később lesz fontos (lásd: A gyilkosság utolsó pillanatai alcímnél).

Ácsi! De mégis mi támasztja alá azt, hogy több mesterlövész is volt?

Kevesen tudják, de a merényletben három ember sérült meg: John F. Kennedy; a texasi kormányzó, John B. Connaly; illetve egy civil, bizonyos James Tague, akit egy repesz sebesített meg. Hogy ebből mi következik? Ugye mint tudjuk a Warren-jelentésben három lövésről volt szó: egy célt tévesztett, egy az elnök nyakán keresztül megsebesítette Connalyt (ez a „mágikus golyó”), illetve a végső, halálos lövés, mely leszakította Kennedy koponyájának jobb felső részét.

A „mágikus golyó”

A mágikus golyó útja (forrás: tortenelemcikkek.hu)

Azonban a gikszer van a dologban, mégpedig az, miszerint a Warren-jelentés szerinti második lövés (a „mágikus golyó”) összesen hét sebet okozott: kettőt az elnöknek és ötöt Connely kormányzónak.

A probléma ott kezdődik, hogy az elnök vállán hatolhatott be (1), majd felment a nyakába (2), onnan átrepült a texasi kormányzó válla alá (3), majd lefelé haladva Connely bordájába csapódik (4), ahonnan kipattan (5), és szétroncsolja jobb csuklóját (6), s végül bal combjában megáll (7).

A gyilkosság utolsó pillanatai

Józan paraszti ésszel gondolhatjuk, hogy ilyen mágikus golyók nem léteznek, a Warren-jelentésben meghatározott második lövés azonban pontosan ez. De nézzünk meg egy másik megközelítést, miszerint összesen hét lövést adtak le aznap.

A lenti képkockák a Zapruder filmből vannak, elég sok gyanúra adnak okot. Először is, a ~142 és ~175 képkocka között Kennedy abbahagyja az integetést. A szemtanúk szerint ekkor eldördült az első lövés, mely célt tévesztett, de az elnök meghallott, ezért maradt abba az integetés. A lövésre több biztonsági ember is felfigyelt, bár ők defektre gyanakodtak. Ez a lövés hátulról jött.

Második lövést a Megyei Levéltárból (lásd: a fentebbi térképes képen „County Records”) adták le. Ez a lövés annyira célt tévesztett, hogy a felüljáró alatt álló James Tague mellé csapódott be, akit a repeszdarabok sebesítettek meg. Érdekesség, hogy a bíróságon Tague szerint őt a második vagy a harmadik lövés sebesíthette meg.

A Kennedy utolsó másodpercei, melyet Zapruder kamerája vett fel

Ezután következett a harmadik lövés és szinte vele egy időben a negyedik lövés is, előbbi a ~225. képkockán látható. A találat után Kennedy egyből a nyakához kapott, mivel keresztülvitte azt, majd kicsit előre csuklik. Ez a Warren-jelentés szerinti második lövés. A negyedik lövés szintén hátulról, váll környékén találta el Kennedyt (ez volt elméletileg Oswald második lövése), majd a texasi kormányzó hátát is átütötte, onnan pedig combjában landolt. A negyedik lövéssel kapcsolatban vannak olyan elméletek is, miszerint Kennedyt el sem találta, tehát Connely lapockájából, hasát átütve egyenesen a lábába fúródott.

Az ötödik és a hatodik lövés szintén egyszerre történt. Az ötödik volt a felvételen is látható halálos fejlövés ~313. képkockánál. Ez okozta az elnök halálát, azonban ez a lövés nem jöhetett hátulról: az elnök először hátra dől, majd felesége irányába, azaz balra. Ha hátulról ér valakit egy fejlövés az nem hátrafelé fog hajolni, fizikailag lehetetlen; a lövés ezért kizárólag szemből 30°-40°-kal kicsit jobbról jöhetett, azaz a kerítés irányából (a térképes ábrán ez a Picket Fence felirat melletti piros kör).

Ez már kizárja azt, hogy egy merénylőről lenne szó. Érdemes hozzátenni, hogy a szemtanúk között nagy a megosztottság, hogy ki honnan hallotta a lövéseket, azonban szinte egyhangúan mindenki beszámolt egy lövésről, mely a kerítés felől jött. Később itt a lőpor szagát is érezni vélték.

Mivel a negyedik lövés átütötte Connelyt, kezét reflexszerűen hasához emelte. Az ötödik lövéssel egy időben leadott hatodik lövés szintén hátulról érte Connelyt, ez ismét keresztülment mellkasán, összetörte az egyik bordáját, majd a kormányzó jobb csuklóján is áthatolt.

Oswald elfogása és Jack Ruby

A rendőrség szinte egyből kiadta a körözést ismeretlen tettes ellen, de a leírás teljesen jól illett Oswaldra, aki a merénylet után kb. háromnegyed órával megölte az őt igazoltatni készülő J.D. Tippit járőrt.

Érdekesség, hogy Oswaldot először nem is Kennedy meggyilkolásával állították elő, hanem Tippit meggyilkolásával. Illetve plusz információ, hogy a helybéliek szerint nem Oswald volt a tettes.

A rendőrök Oswaldot az Elm Street-i rémálmot követő másfél órán belül, a dallasi moziban találták meg. Miután elfogták nem csak Tippit lelövésével vádolták, hanem az elnök meggyilkolásával is. Oswald nyilvánosság előtt mindvégig tagadta, hogy köze lenne a merénylethez, magára mindig a „bűnbak”-ként hivatkozott. Kihallgatása több órán keresztül folyt, az arról készült jegyzőkönyvet viszont megsemmisítették.

Ha történet eddig nem lett volna elég szaftos és rejtélyekben gazdag…

Jack Ruby hasbalövi Oswaldot

Két nappal később, november 24-én Oswaldot átszállították volna a megyei börtönbe, azonban egy alvilági figura (bártulajdonos), bizonyos Jacob Leon Rubenstein, ismertebb nevén Jack Ruby hasbalövi Oswaldot, aki belehal sérülésébe. Ahogy megannyi más a történetben, úgy ez is rejtély. Miképp tudott Jack Ruby fegyverrel elvegyülni a civilek között, úgy, hogy a pince hemzsegett a rendőröktől, ráadásul elméletileg a média résztvevőit meg is motozták…

Rubynak valószínűleg kapcsolatai voltak a maffiával, ahogyan Oswaldnak is. A maffia félt, hogy mivel Oswaldot tudta nélkül állították be bűnbaknak, kárt okoz nekik, köznyelvesen „köpni fog”. Ruby elintézte a piszkos munkát.

Végszó és összegzés

A Kennedy-merénylet óta eltelt 57 év, még sincs egyértelmű válasz. Ahogy talán közismert az iratokat 75 évre titkosították. Ugyan az évek alatt a dokumentumok nagy részét már nyilvánosságra hozták, a teljes képre 2038-ig várhatunk, bár több mint valószínű kielégítő választ nem fogunk kapni.

A Kennedy-merénylet után mondhatni elszabadultak az indulatok. A következő 4-5 évben olyan embereket öltek meg, akik jó viszonyt ápoltak John F. Kennedyvel, vagy kapcsolatba hozhatók voltak a merénylettel kapcsolatban.

Medgar Evers, Malcolm X és Martin Luther King is polgárjogi aktivista volt

Hogy mi köze van egymáshoz a fenti öt embernek? Az, hogy a hivatalosan elfogadott álláspont szerint mindegyikkel egy-egy magányos merénylő végzett.

Akkor felhozhatjuk Jack Rubyt is, aki 1967-ben rejtélyes körülmények között hunyt el. Hivatalos álláspont szerint tüdőrákban. De ott van még David Ferrie is, aki szintén egy alvilági arc volt, először tagadta, azonban utóbb kiderült, hogy ismerte Oswaldot. 1967-ben minden előjel nélkül „öngyilkos” lett.

Guy Banister, az FBI nyomozójának neve szintén felmerült a Kennedy gyilkossággal kapcsolatban, még 1963-ban. ’64 júniusában szívrohamban váratlanul elhunyt. Halála után aktái elvesztek.

Amennyiben végig szeretnéd járni az Elm Streetet, a forrásokban link formájában megtalálod.

Nem szabad hagynunk, hogy a félelmeink visszatartsanak a reményeink követésétől.

John Fitzgerald Kennedy, az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke

Köszönöm szépen, hogy végigolvastad!

Itt be tudod járni Kennedy utolsó útját: https://www.google.com/maps/@32.7794658,-96.8082099,3a,75y,316.56h,109.21t/data=!3m6!1e1!3m4!1sB5hP8dJ8EtxeLtN3NYsRZQ!2e0!7i16384!8i8192?hl=hu

Felhasznált irodalom:

  • John F. Kennedy Presidential Library and Museum
  • Robert Dallek: An Unfinished Life: John F. Kennedy, 1917 – 1963
  • James W. Douglass: JFK and the Unspeakable: Why He Died and Why It Matters
  • Vincent Bugliosi: Reclaiming History: The Assassination of President John F. Kennedy
  • Ion Mihai Pacepa: Programmed to Kill: Lee Harvey Oswald, the Soviet KGB, and the Kennedy Assassination, 2007.
  • cnn.com; therake.com; nytimes.com; wikipedia.org; brittanica.com; fbi.gov; upbacon.com; historynet.com; google.com/maps; mult-kor.hu; rubicon.hu
  • A gif elkészítésében közreműködött: Varga Dániel. Köszönöm odaadó munkáját!

1 hozzászólás

Leba Jozsef id. · november 24, 2020 - 7:09 du.

Eerdekes En ateltem ezt az idot.Amit osszegzet tele van feltetelezessel,de biztos hogy igy is tortenhetett. Qui Prodest?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.