176 éve, 1844. november 13-án tették államnyelvé a magyart, ezért 2011 óta ezen a napon ünnepeljük a magyar nyelvet. Az ünnep a magyar kultúra és nemzeti identitás létezésének megkérdőjelezhetetlen alapjára, a magyar nyelv fontosságára szeretné felhívni a figyelmet.

Történelmünk sajnos sokszor késztette vagy kényszerítette honfitársainkat hazánk elhagyására, emiatt tudósaink szétszóródtak szerte a világban. Kortársaik és kollégáik az Egyesült Államokba emigrált magyarokat egyszerűen csak „magyar marslakóknak” hívták. Ők olyan emberek voltak, akik felfedezéseikkel, találmányaikkal hozzájárultak a XX. század, s ezzel jelen korunk robbanásszerű technológiai fejlődéséhez.

Azonban sokszor elfelejtjük, hogy nem csak az USA-ban voltak híres „marslakóink”. Jelen cikkemben megismerkedünk azokkal a nagy brazíliai magyarokkal, akiket jogtalanul felejtett el történelmünk.

Mit keresnek magyarok Brazíliában?

A két ország fővárosának (Brazíliaváros-Budapest) távolsága közel 9600 kilométer, ennek ellenére ki gondolta, hogy Brazília 200 milliós lakosságából közel 100.000 magyar leszármazott? A braziloknak külön elnevezésük is van rájuk, ők a Húngaro Brasileirok.

Brazíliába az első magyarok valamikor a XIX. század elején érkezhettek meg, azonban ők még csak egyénileg vándoroltak ki. Feltehetően a napóleoni háborúk miatt menekültek el, róluk nem áll rendelkezésünkre több információ. Az első csoportos, tömeges emigráció az 1848-49-es szabadságharc leverése után indult el. A sokan Haynau haragjától félve menekültek el.

Akik Brazíliában kötöttek ki, azok felvették a „Hungria” vezetéknevet, ezzel róva le tiszteletüket anyaországuk előtt.

A következő magyar hullám a trianoni békeszerződésben elcsatolt területekről érkezett Brazíliába. A legtöbben azonban az 1930-as évek végén, 1940-es évek elején emigráltak Dél-Amerikába, akik érthető okok folytán főképp zsidó származásúak voltak; de sokan mentek ki az 1956-os forradalom leverése után is.

’56-os menekültek Brazíliába érkeznek

Természetesen az már vita tárgya, hogy ki számít és ki tekintheti magát egy adott nemzetiség tagjának. Mitől számít valaki magyarnak? Hogy annak tekinti magát? Hogy Magyarországon született? A cikkemben minden olyan ember aki Magyarországon született, de kivándorolt, illetve mindenki aki magyar felmenőktől született, azt magyarnak tekintem.

Következzen hát 5+1 híres brazíliai magyar, kiknek sorsát méltatlanul felejtette el történelmünk!

Nélson Hungria

Nélson Guimarães Hoffbauer Hungria ’48-as emigrált magyar anyától és brazil apától, 1891-ben született a brazil Paraíba államban. Nélson Brazília egyik leghíresebb jogásza lett, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy korában a „büntetőjog hercege” névvel hivatkoztak rá.

Nélson Hungria, a „büntetőjog hercege”

Elvégezte a Rio de Janeiro-i jogi egyetemet, hat nyelven is megtanult, 1924-ben pedig bíró lett… 46 éven keresztül. Bírói pályafutása mellett különböző jogi egyetemeken is tartott előadásokat.

Részt vett abban a négy fős bizottságban akik megalkották az 1940-es brazil büntető törvénykönyvet, mely a mai napig használatban van, s ami a portugál jogreform egy meghatározó alkotása lett.

1951-ben bekerült a Legfelsőbb Szövetségi Bíroságba, majd hamarosan annak elnöke is lett, egészen nyugdíjba vonulásáig, 1961-ig. Pályafutása alatt számos jogi könyvet publikált, mellyel erős alapot biztosított a brazil jogállam létrehozásában.

Nélson Hungria 77 éves korában, 1969. március 26-án hunyt el.

„A büntetőjogra gondolva ébredek, ebédelek, vacsorázom és alszom.”

Nélson Hungriának a jog volt mindene.

Szelecz Arnold Ferenc

Szelecz Arnold Ferenc Győrben, 1900. február 20-án látta meg a napvilágot. Fiatal kora ellenére harcolt az első világháború olasz frontján, majd Pannonhalmán folytatta tanulmányait, 1928-ban pedig katolikus pappá avatták. Ezután ugyanitt lett hittantanár.

1931-ben egy hittérítő misszió vezetőjévé tették, így került Brazíliába. Szelecz Arnoldot később 19 másik magyar bencés követte. Ő építette az 1934-ben az első templomot a São Pauló-i Vila Anastáción, melynek 1972-ig plébánosa is volt. 1951 és 1966 között São Pauló Szent Imre Kollégiumának volt a földrajztanára.

Szelecz Arnold 1972-ben hunyt el. Becenevei között szerepel a „magvető bencés”, a „Nemzet nagy napszámosa”, illetve a „magyar koloniális életnek nélkülözhetetlen pillére”. Mindebből következtethető, hogy Szelecz Arnoldnak kulcsfontosságú szerepe volt a brazíliai magyar közösségek kiépítésében. (sajnos róla nem találtam fényképet)

Hidasi József (José Hidasi)

Hidasi József 1929. május 9-én születtet Makón. Már kiskorában is érdekelte a természet, azon belül is a madarak világa. 1946-ban emigrált Németországon keresztül Franciaországba. Lille-ben az egyetem természettudományi karán tanult, majd 1950-be Brazíliába költözött.

Hidasi József mindene a madarak.

Hidasi József ornitológusként (állattan madarakkal foglalkozó tudományága) kezdett el dolgozni az Amazonas-medence területén.

Számos tanulmányt és felfedezés köthető nevéhez. Ő alapította meg az első madártani múzeumot Brazíliában. Hidasi többször is meglátogatta anyaországát, azon belül is inkább szülővárosát, Makót. Pályafutása során megszámlálhatatlan mennyiségű madarat küldött mind a szegedi Móra Ferenc Múzeumnak, mind a gyöngyösi Mátra Múzeumnak, de még a budapesti Természettudományi Múzeumnak is. Tiszteletére egy bogarat neveztek el róla.

Hidasi József jó egészségnek örvend, idén (2020) májusban töltötte be 94. életévét.

Fodor Éva (Eva Todor)

A fiatal Fodor Éva

A híres színésznő, Fodor Éva Budapesten született, 1919. november 19-én. Édesapja buzdítására már gyerekkorában elkezdett táncolni. Nem sokáig örvendhetett Magyarországnak, ugyanis 10 éves korában, 1929-ben kiköltöztek Brazíliába. São Paulóban táncával kápráztatta el a helyi magyar kolóniát, majd egyre több fellépésre hívták. Később szüleivel együtt elköltöztek Rio de Jaineroba, ahol többek között Bibi Ferreirával is együtt táncolt. Bibi Ferreira híres brazil színésznő és énekes lett.

Éva nagyon tehetséges táncos és énekes volt, azonban volt alkalom mikor a a híres színházrendező, Dulcina de Moraes magyar akcentusa miatt nem alkalmazta. Éva ezután találkozott a humorista Luis Iglesias-szal, akivel közös előadásaival az egész ország megismerte nevét. A sikeres együttműködésben természetesen kialakult közöttük a kémia, ezért 1936-ban össze is házasodnak.

1957-ben láthatták először a televízió képernyőin, főszereplő volt a férje által rendezett „As Aventuras de Eva” című műsorban. Luis 1963-ban halt meg, azonban két év múlva Éva férjhez ment Paulo Noldinghoz. Ezután Éva több filmben és sorozatban is megfordult, többnyire vígjátékokban. Emellett persze a színházi világban sem volt hanyag, fellépésekről fellépésekre járt. Férje 1977-ben, a mi Fodor Évánk pedig 2017. december 10-én, 98 éves korában hunyt el.

Paulo Nolding és Eva Todor

Lénárd Sándor

Otthon van az ember, ahol gyökerei vannak, halottai az anyaföldben, ahol tegezik az embert, ahol nagyapja ültette diófának a gyümölcsét töri, és fát ültetve unokáira gondol.”

Idézet Lénárd Sándor: Völgy a világ végén s más történetek c. művéből

Szerencsére Lénárd Sándor életéről rengeteg információ áll rendelkezésünkre. Lénárd Jenő és Hoffman Ilona gyermekeként látta meg a napvilágot Budapesten, 1910. március 9-én. Édesapja ugyan zsidó származású volt, de még Sándor születése előtt áttért az evangélikus hitre. Az ifjú Lénárd meglehetősen gazdag családban született, származásukból és foglalkozásukból adódóan pedig hamarabb megtanult németül, mint magyarul. (Lénárd Jenő egyébként tíz nyelven beszélt)

Lénárd Sándor és olasz felesége, Andrietta

Lénárd Sándor nagyon jó tanuló volt, hobbi szinten pedig német műveket kezdett el magyarra fordítani. Állítások szerint nagyon népszerű volt a lányok körében is. 1928-ban jelentkezett a Bécsi Egyetem orvostudományi karjára, melyet 1936-ban végzett el (bár a bécsi irattárban nincs feljegyzés diplomájának megszerzéséről).

Bár Sándor csak vér szerint volt zsidó, hiszen édesapja már születése előtt felekezetet váltott, a zsidótörvények rá is ugyanúgy vonatkoztak. 1938-ban az Anschluss miatt Olaszországba emigrált. Itt -latin nyelvtudása miatt-könnyen elsajátította az olasz, francia, spanyol nyelvet, később pedig megtanult hollandul, és norvégul is. Az Olaszországban töltött idejéről írta meg első, nagy népszerűségnek örvendő könyvét, a Római történeteket.

A világháború kitörésekor megpróbált a jelentkezni önkéntesként a francia hadseregbe, azonban terve meghiúsult. A világháború végét így orvosként Olaszországban várta meg. Családjával 1952-ben költözött ki Rio de Jaineroba, ahol baleseti sebész, szülész, gyerekorvos lett egyszerre.

Később megnyert egy orgonaversenyt, a nyereményből pedig egy gyógyszertárat nyitott, ahol főképp az indiánokon és a külföldi bevándorlókon segített. 1956-ban súlyos agyvérzést kapott, 1960-ban pedig kénytelen volt eladni gyógyszertárát is. 1959-ben kiadta a Micimackó latinra fordított verzióját, mely világhírűvé tette. Ezt a könyvet sok helyen használták latin nyelvkönyvnek is.

Lénárd Sándor

A magyar nyelv olyan, mint egy hangszer: aki játszani akar rajta, annak minden áldott nap gyakorolnia kell.

Idézet Lénárd Sándor:  Völgy a világ végén s más történetek c. művéből

Ekkoriban keresték meg a német Stuttgarter Zeitungtól, hogy publikálnák a latinra fordított műveit. Ekkor jelent meg a Max és Moritz latin változata is, ami nagy népszerűségnek örvendett.

Lénárd Sándor nem felejtette el anyaországát, a magyar költőket, többek között Németh Lászlót és Szerb Antal műveit is lefordította. Emellett számos cikket írt az orvoslásról és kertészkedésről, ugyanis szabadidejét nagyrészt ez a két dolog töltötte ki.

Többször is megfordul az USA-ban, ahol latint és ógörögöt tanított. 1960-as évek végén tört ki a híres Mengele-botránya, amiben sváb származása miatt őt hitték az auschwitzi koncentrációs tábor orvosának, Josef Mengelének. Természetesen ez nem volt igaz, többször is megcáfolták, azonban a „fake news”-ok már akkor is futótűzként terjedtek. Hiába volt hamis, ahogyan Sándor életét, úgy további karrierjét is aláásta a hír.

Lénárd Sándor végül 62 éves korában, szívinfarktus következtében, 1972. április 13-án hunyt el.

„A halál csak kezdet. A feledés később jön. Az ember élete azokkal együtt tűnik el, akik ismerték őt. Az ősszel lehulló falevelek magukkal viszik a színeket, és ami megmarad, a kopár fa, már nem evilágba való.”

Idézet Lénárd Sándor: Apám c. művéből
Képek Lénárd Sándor mindennapjaiból

+1 Molnár Gábor

A név, mely talán az összes vadászatot és kalandokat kedvelő magyarnak ott lapul a könyvespolcán…

Molnár Gábor ugyan kivételes pozícióban van a többiekkel szemben, hiszen ő mondhatni csak határozott ideig volt Brazíliában, nem telepedett le, nem is itt érte a halál. Mégis, ő volt az aki nekünk, anyaországi magyaroknak elsőként mutatta be Brazília hihetetlen izgalmas élővilágát. Ha a magyar nyelv napjáról, és a brazíliai magyarokról beszélünk akkor ő mindenképp megérdemli a helyet.

Molnár Gábor egy nagyon szegény családba született 1908. december 2-án, Budapesten. Édesapját még gyerekként elvesztette. Fiatalkorában minden nyarat Ajkán, nagyszüleinél töltött. A települést körbe öleli a Bakony, ezért sokkal természetközelibbnek élte meg mint Budapestet.

Molnár Gábor a brazíliai őserdőben

Gábor rengeteget járt a természetben, szeretettel olvasta a nagy világjárók (pl. Kőrösi Csoma Sándor) könyveit. Erdésznek szeretett volna tanulni, azonban anyagi háttere miatt oktatására nem lett volna pénz. 1927-ben Pápán szerzett mezőgazdász végzettséget.

1929-ben egy újsághirdetésben látta meg, hogy Pusztai Lajos és Horváth Elemér bogárgyűjtő-expedícióra keres társat. Gábor jelentkezett és felvételt is nyert. A csapat 1930. május 23-án érkezett meg Brazíliába.

Molnár bajtársai mindketten maláriások lettek, ezért még Gábor fegyverét is eladták, hogy gyógykezelésüket finanszírozni tudják. Gábor tehát néhány dollárnyi brazil real-al magára maradt.

Mivel bogárgyűjtő expedícióira nem volt pénze, ezért a Ford egyik kaucsukültetvényén hasznosította mezőgazdász végzettségét. Mikor megkapta fizetését egyből elment expedícióra. A begyűjtött bogarakat, állatbőröket, sőt, még az élő óriáskígyókat is hazaküldte a Budapesti Állatkertnek. Tettét pénzbeli juttatás helyett oklevelekkel honorálták.

1932. március 7-én egy doboz gyutacsot találtak az ültetvény raktárjában. Gábor el akarta távolítani a csomagot, azonban azok kezében felrobbantak. A robbanást ugyan túlélte, mindkét szeme világát elvesztette.

Azonban Molnár Gábor története itt még nem ér véget, részletesebben felesége mesél férje kalandos életéről. A felvételt az Ajka TV készítette 2017. december 1-jén.

Végszó

Ők voltak a leghíresebb brazíliai „marslakóink”. Természetesen rajtuk kívül még számos ismert Húngaro Brasileirot adott nekünk a Brazília.

Ott van többek között Ruben Barta, aki a későbbi Varig (brazíliai légitársaság) elnöke lett 1942-ben. Elnöksége alatt vált híressé a légitársaság, tette azt világszínvonalúvá.

Alceu Wamosy, híres brazil poéta; Cassia Kiss és Dalton Vigh, akik Fodor Évához hasonlóan színészi pályát választottak; Szabó Ilona, a híres közéleti politológus, emellett közbiztonság-, és kábítószer-szakértő; Yolanda Mohalyi festőnő; Mario Kertész, illetve Roberto Justus, akik mindketten sikeres üzletemberek, közéleti személyiségek; s a sort még sok-sok száz emberrel lehetne folytatni.

Történelmünk során mint a virágzó növény pora szóródtunk szét szerte a világban, azonban a magokból mindig gyümölcsökben gazdag fák nőttek ki. Hiába, mi fegyver nélkül hódítottuk meg a világot.

Bármilyen távolságban is éljenek honfitársaink, bármilyen más kultúrában is nőjenek fel, egy dolog mindig közös lesz bennünk: a magyar nyelv.

Felhasznált források:

  • Ministério Público do Paraná; Magyar Katolikus Lexikon; Magyarország és Latin-Amerika; Jánossomorjai füzetek; Wikipédia; Brasil Memória das Artes; Litera; Pinterest; Országos Széchényi Könyvtár; Kárpáti Igaz Szó; O Brasil em contexto europeu e húngaro

1 hozzászólás

Sipos János és Erzsike · november 16, 2020 - 9:36 de.

Én is olvastam Molnár Gábor könyveit itt csak egyet Ahol az ösvény véggetér

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.